A "nagy" tal�lkoz�s koreogr�fi�j�t l�nyegesen meghat�roz� szempont, hogy annak a kiv�lasztott szem�lyen k�v�l lehet�leg min�l kevesebb (szem) tan�ja legyen. Ennek �rdek�ben az idegenek igyekeznek olyan egy�nekre "kivetni h�l�jukat", akik ak�r munkak�r�knek k�sz�nhet�en, ak�r egy�b okokb�l gyakran vannak elszigetel�dve embert�rsaikt�l. Kevesebb a bonyodalom, kisebb a felfedeztet�s vesz�lye. Meg azt�n egy mag�nyos szemtan� besz�lhet, amir�l akar; m�g uf�kr�l is, legfeljebb elmek�rtani esetnek n�zik a k�v�l�ll�k. L�nyegesen nehezebb m�r olyasmit a sz�nyeg al� s�p�rni, amit egyszerre t�bben l�ttak, �reztek, tapasztaltak; esetleg k�s�bb olyanok is meger�s�tik, akiknek - ha hallucin�ci�r�l, kital�ci�r�l lenne sz� - elvileg fogalmuk sem lehetne ezekr�l a r�szletekr�l.

Az al�bbi t�rt�netsorozat egy �szak-magyarorsz�gi v�rosk�ban vette kezdet�t mintegy hat �vvel ezel�tt, s zajlik m�g napjainkban is. Az �ttag� csal�d minden tagja elmondhatja mag�r�l: egy vagy t�bb alkalommal tal�lkozott az ismeretlennel... Ang�la 29 �ves, egy n�gy �ves kisfi� �desanyja. A tal�lkoz�sok megviselt�k; tal�n �rz�kenyebben is reag�l, mint az emberek t�bbs�ge, hiszen � m�r n�h�ny �r�val az esem�nyek el�tt fesz�lt, ideges, f�l. - Ha j�l eml�kszem, egy hat �vvel ezel�tti �jszak�n kezd�dtek ezek a l�togat�sok. Este f�l tizenegy lehetett. Nem sokkal kor�bban mentek el az unokatestv�rem�k, akik n�lunk vend�geskedtek. Bekapcsoltam a t�v�t, majd meg�gyaztam �s lefek�dtem. Ahogy behunytam a szemem, hirtelen �gy �reztem, hogy valaki figyel. Annyira er�s, hat�rozott �rz�s volt, hogy kinyitottam a szemem. K�r�ln�ztem, de sehol senkit nem l�ttam. Befordultam a fal fel�, becsuktam a szemem, �m az �rz�s akkor sem sz�nt meg, s�t, egy nagyon halk z�g� hang is p�rosult hozz�. Megpr�b�ltam kital�lni, hogy honnan j�n, de nem siker�lt r�j�nn�m. A szemh�jam m�g�tt k�pek jelentek meg, nem sokkal k�s�bb pedig f�stszagot �reztem. Pr�b�ltam elaludni, de valamire mindig felriadtam. Ekkor a v�gtagjaim zsibbadni kezdtek, ugyanakkor er�s k�sztet�st �reztem, hogy kimenjek - az ablakon kereszt�l. Mintha valamif�le er� h�zott volna. Eml�kszem, fel is t�rdeltem az �gyon, �m annyira megr�m�ltem att�l, amit tenni k�sz�ltem, hogy felugrottam �s kirohantam a szob�b�l. Illetve csak akartam rohanni, ugyanis amikor az ajt�hoz �rtem, m�r alig engedelmeskedett a kezem �s a l�bam; elkezdtem t�ntorogni, mintha valami lefel� nyomott volna. Nagy nehezen siker�lt �tverg�dn�m anyu szob�j�ba �s lerogytam mell� az �gyra.

El�sz�r t�tov�ztam, hogy fel�bresszem-e, sz�gyelltem magam, gondoltam, �gysem hiszi el, �m akkor ism�t r�m t�rt a gyenges�g, �s a fejemben is er�s�dni kezdett a z�g�s. Felkeltettem �s megk�rtem, hogy j�jj�n �t a hozz�m, mert nem tudok aludni. Visszaj�tt�nk �s lefek�dt�nk, a dupla �gyon anyu k�v�lre, �n pedig bel�lre. Kikapcsoltuk a t�v�t, �s �n szinte azonnal elaludtam. Nem eml�kszem m�sra, csak arra, hogy reggel, mikor fel�bredtem, gyenge voltam �s sz�delegtem. - �n akkor m�r aludtam a m�sik szob�ban. - eml�kszik vissza az id�s h�lgy, Ang�la �desanyja. - Arra �bredtem, hogy a l�nyom kelteget. Nagyon zaklatott volt, arra k�rt, menjek �t hozz� aludni, mert nagyon f�l, �gy �rzi, valami van a szob�j�ban.

- Ahogy fek�dtem, egyszer csak hallottam, megsz�lal: anyu, itt vannak az uf�k. Szinte r�gt�n ezut�n elaludtam, de el�tte annyit m�g l�ttam, hogy a szoba k�k f�nyben �szik. A f�lig leeresztett red�ny r�sein �t az utca fel�l vil�g�tott be, �s a sz�ne olyan volt, mint amit a p�nzvizsg�l� g�p bocs�t ki. M�snap reggel Angi nagyon ki volt borulva, ez�rt nem sz�ltam semmit, l�ttam, an�lk�l is f�l. Valamivel k�s�bb �tmentem a szomsz�dba, ahonnan a tejet hordjuk, �s az egyik n�ni megsz�l�tott. Megk�rdezte, hogy mi t�rt�nt n�lunk el�z� este, ugyanis amikor kiment az udvarra �s �tn�zett hozz�nk, l�tta, hogy k�k f�nyben �szik az eg�sz h�z. Eltereltem a sz�t... - Az ezt k�vet� h�napokban gyakran el�fordult, hogy este kirohantam a szob�b�l, mert ism�t �gy �reztem, hogy ott vannak. - folytatja Ang�la a t�rt�ntek feleleve-

n�t�s�t. - Ugyanazok a "t�netek" jelentkeztek: elkezd�d�tt a zsibbad�s, �s ism�t j�tt a k�sztet�s, hogy az ablakhoz menjek. Erre azonban soha nem ker�lt sor; ahhoz t�ls�gosan f�ltem. Azt hiszem, megpr�b�lt�k velem felvenni a kapcsolatot, de �n erre teljesen alkalmatlan vagyok. Tulajdonk�ppen j�l esik, hogy �ppen r�m esett a v�laszt�suk, s ez a gondolat sokszor er�t �nt�tt m�r bel�m, m�gis elutas�tom �ket. Egyszer�en annyira f�lek, hogy k�ptelen vagyok megv�rni, am�g fizikai val�jukban megjelennek el�ttem.

- Egyetlenegyszer azonban m�gis siker�lt az egyiket megpillantanom, igaz, akkor sem a sz� hagyom�nyos �rtelm�ben l�ttam. Akkor �jszaka a kisfiammal aludtam - sajnos egyed�l m�r egy ideje nem merek - � aludt a dupla �gyon bel�l, �n pedig fel� fordulva, az oldalamon, k�v�l. Hajnali k�t �ra lehetett, mikor fel�bredtem, majd p�r pillanat m�lva r�m�lten �reztem, hogy valaki kitakar. A h�tam el is kezdett f�zni� Ekkor r�vid id�re elaludtam, majd ism�t fel�bredtem, most arra, hogy valaki fogja a nyakamat. Megmozdulni nem tudtam, teljesen le voltam merevedve. A szemem csukva volt, �s m�gis l�ttam. El�sz�r egy arcot, sz�rk�sfeh�ret, nagy szemekkel �s eg�szen pici sz�jjal. B�r az arc nem mozdult, eg�szen biztos voltam benne, hogy mosolyog. �gy ut�lag m�r sz�momra is furcsa kicsit, de akkor, azokat a von�sokat szeml�lve, az volt az els� gondolatom, hogy mennyire aranyos. M�r eszembe sem

jutott f�lni, annak ellen�re, hogy tudtam, a fiamat n�zi; meg sem fordult a fejemben, hogy b�nthatja. A szemem csukva volt, de l�ttam magamat, amint pr�b�lok megmozdulni; a nyakamat, ahol a kis l�ny ujjai meggy�rt�k a b�rt: r�j�ttem, azt l�tom, amire � n�z. K�r�lbel�l h�rom-n�gy perc telhetett el, majd hirtelen elaludtam. Amikor fel�bredtem, a takar� sz�pen el volt igaz�tva, �s �n �reztem, hogy a l�togat�m m�r elment. N�h�ny esem�nytelen h�nap ut�n bebizonyosodott, hogy a B. csal�dr�l kor�ntsem feledkeztek meg az idegenek. S�t... - Azon a nevezetes szombat �jszak�n a m�r j�l ismert zsibbad�sra �bredtem. K�nyszer� mozdulatlans�gban fek�dtem, m�gis jobb volt, mint �ltal�ban, mert a szememet egy kicsit ki tudtam nyitni. Amikor a f�lig leeresztett red�nyre n�ztem, �gy t�nt, mintha valami lett volna el�tte. Norm�lis esetben az utc�r�l besz�r�dik a l�mp�k f�nye, �m az ablak el�tt most csak egy s�t�t foltot l�ttam f�ny helyett. Elaludtam �s csak m�snap reggel �bredtem fel, abban a biztos tudatban, hogy megint t�rt�nt valami. Azt hiszem, sokan egyet�rtenek velem abban, hogy f�ld�nk�v�liekkel tal�lkozni �ltal�ban el�gg� megr�z� �lm�nyt jelent. �jszaka, a legszebb �lmunkb�l felriadni arra, hogy egy idegen l�ny szobrozik az �gyunk mellett - esetleg �ppen vizsg�l, tapogat - mik�zben mi sz�v�nk szerint - az esetek nagy t�bbs�g�ben - legsz�vesebben ord�tva menek�ln�nk, �m teljesen tehetetlenek vagyunk, ez tal�n a legsokkol�bb dolog, ami egy emberrel t�rt�nhet. M�g akkor is, ha am�gy sz�vesen venn�nk, v�rjuk a l�togat�sukat, hiszen az ember �lm�b�l �bresztve tal�n a leglabilisabb lelkileg - egy eg�sz napos fesz�lts�ghez m�g a reggel rossz peri�dusban cs�rg� vekker is el�g. �m ha l�tezik valami, ami jobban megr�zhat egy �desany�t, mint a szem�lyes "randev�", az k�ts�gk�v�l az, ha apr� gyermek�t�l �rtes�l egy k�z�s �jszakai elt�r�t�s r�szleteir�l...

... Vas�rnap reggel Ang�la �ppen kil�pni k�sz�lt a szob�b�l, amikor n�gy �v k�r�li kisfia, Andris hirtelen meglep� kijelent�ssel torpantotta meg: - Anya, az �jjel itt voltak az �rhaj�s n�nik �s b�csik. - Amikor ezt meghallottam, abban a pillanatban �gy �reztem magam, mint akit le�nt�ttek forr� v�zzel. - eml�kszik vissza a fiatalasszony. - Visszal�ptem, becsuktam a szobaajt�t �s le�ltem a gyerek mell�. Az anyuka k�rd�seire a n�gy �ves kisfi� d�bbenetes - �s f�k�nt megmagyar�zhatatlan - t�j�kozotts�ggal v�laszolt. - Az �rhaj�nak nem volt kipufog�ja (ez volt az els� keresztk�rd�s) ellenben suhog� hangot bocs�tott ki. - Andris a sz�j�val pr�b�lta a hallott hangot imit�lni. Mikor az idegen l�nyek megjelentek a szob�ban, m�g nagyon f�lt, �m k�s�bb m�r nem, mert

"nagyon aranyosak voltak". Nemsok�ra elhagyt�k a h�zat, majd besz�lltak az �rhaj�ba, amely "az utca fel�li ablak el�tt lebegett a leveg�ben". Itt a fiamnak egy asztalra kellett fek�dnie, ahol megvizsg�lt�k. �n az �gvil�gon semmire nem eml�kszem, de Andris �ll�tja, hogy �n is ott voltam, s rajtam is elv�gezt�k a vizsg�latot. T�bbek k�z�tt azt sem �rtettem, vajon ha annyira nem voltam magamn�l, hogy semmire sem eml�kszem, hogy ker�ltem vissza, � azonban erre is logikus magyar�zattal szolg�lt: - "�gy, hogy seg�tettek neked, �s ut�na lepuffant�l az �gyra." Az alig n�gy �ves kisfi� nem hogy nem ijedt meg az idegenekt�l, m�g � pr�b�lta vigasztalni �desanyj�t, amikor az bevallotta neki, mennyire f�l t�l�k. - El�vettem egy k�nyvet, amelynek a h�ts� bor�t�j�n egy emberi arc - az �r� fot�ja - volt, az elej�n pedig egy sz�rke ufonauta k�pe. Andris ezt kor�bban soha nem l�tta, hasonl�t sem, m�gis a k�t k�p k�z�l t�tov�z�s n�lk�l kiv�lasztotta a "maszkos" �rhaj�s b�csit, azaz a kis idegen fot�j�t. Azon a h�ten t�bbsz�r kifaggattam, de mindig ugyanazt �s ugyan�gy mondta el. Vajon mennyi id�nek kell eltelnie, m�g ez a n�gy �ves fi�cska - aki elhiszi, hogy az idegenek szeretnek benn�nket, �s esz�ben sincs riadozni t�l�k - elfelejti a felt�tlen bizalmat, �s megtanul f�lni az ismeretlent�l? Elker�lhetetlen, hogy gyermekeink szembes�ljenek az �ltalunk vallott �s k�pviselt �rt�krenddel, �m egy dolgot sohasem szabad elfelejten�nk: legink�bb a sz�kebb s t�gabb k�rnyezet�kben l�tott viselked�smint�k fogj�k meghat�rozni feln�tt szem�lyis�g�ket. �s k�rvonalaz�dik az eretnek �tlet: ahelyett, hogy tapasztalatokon �s el��t�leteken alapul� "b�lcs" f�lelmeinket, f�bi�inkat r�juk test�ljuk, tal�n ink�bb nek�nk kellene ezt-azt megtanulnunk t�l�k. Andris k�ts�gk�v�l k�l�nleges kisfi�. B�r m�g csak n�gy �ves, m�ris t�k�letesen elboldogul a h�zban tal�lhat� elektronikus eszk�z�kkel - bele�rtve a sz�m�t�g�pet is. Ki tudja, milyen titkok rejt�znek m�ltj�ban, s j�v�j�ben? Egy bizonyos: m�r sz�let�s�nek k�r�lm�nyei sem voltak mindennapiak...

- A terhess�gem komplik�ci�mentes volt, t�bbsz�r voltam ellen�rz�sen, ultrahangon, ahogy ilyenkor szok�s. A sz�l�ssel sem volt gond, eg�szen addig, m�g az orvos meg nem �llap�totta, hogy k�t m�hlep�ny t�vozott bel�lem. Ami ugye ikerterhess�gre utalt, �m baba csak egy volt. Elkezdett k�rdezgetni, mikor k�sz�lt ultrahangvizsg�lat, �s hogy nem volt-e vet�l�sem? Nagyon megd�bbentem, ugyanis a kor�bbi vizsg�latok sor�n sohasem mer�lt fel, hogy esetleg k�t gyermek lehet. Ezt elmondtam az orvosnak is, aki a m�hlep�ny fejletts�ge alapj�n �gy �t�lte meg, hogy az elt�nt magzat k�r�lbel�l 8-10 hetes lehetett. Bevallom, abban a pillanatban megfogalmaz�dott bennem a gondolat, hogy Andrisnak